Magunkat építettük bele - Masat-1
Dr. Gschwindt András, a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék (BME VIK) egyetemi adjunktusa háromszor futott neki annak, hogy Magyarország első saját műholdja megszülethessen. Először a politika húzta át a számításokat, aztán a szakma, harmadszor pedig a pénzhiány. A negyedik nekifutásról és a támogatók megszerzéséről a felbocsátás, illetve a pályára állítás után négy nappal Dr. Gschwindt Andrással, valamint a Masat-1 Fejlesztő Csoport egyik tagjával, Dudás Levente okleveles villamosmérnökkel beszélgettem.
Mi kellett ahhoz, hogy műholdat építhessünk?
Dr. Gschwindt András: A legnagyobb motor a lelkesedés és a hallgatók voltak. Ha ők nincsenek, akkor nincs projekt sem. Ezt követte az anyagi háttér megteremtése. Az elmúlt öt évben ez a húszfős csapat minden szabadidejét a Masat-1 fejlesztésére fordította. Megszállottan, igényesen és kitartóan dolgoztak, eszméletlen munkát fektettek bele. Érezték azt, hogy ha valamelyik tesztelésen sumákolnak azért, hogy túl legyenek rajta, akkor az a veszély, hogy a műhold végül nem szólal meg, nagyon naggyá válik. Kőműves Kelemenhez hasonlóan ők is magukat építették bele ebbe a szerkezetbe.
2007 januárjában állt össze a fejlesztőcsoport. Hogyan tartható fenn ilyen sokáig a lelkesedés?
Dr. Gschwindt András: Ha igazán jó mérnököket akarunk képezni, akkor sokkal nagyobb sikerélményt és vonzási vonalat kell nekik biztosítani. Meg kell adni a lehetőséget, hogy alkossanak valamit. Például, hogy készítsenek egy műholdat. Vigyék végig az elképzelést, legyenek ott, amikor az sugározni kezdi a jeleket és nézzék meg, hogy amit kiszámoltak és kiokoskodtak a Földön, az hogyan működik a világűrben. Tulajdonképpen hagytam, hogy kibontakozzanak, miközben csendben derültem a háttérben. Az volt a lényeg, hogy mindent maguk csináljanak és szenvedjenek vele. Essenek pofára ötször, de akkor hatodszorra megszületik egy remek műhold. Ez egy csodálatos, önműködő dolog volt.
A lelkesedésen túl támogatókra is szükség volt. Hogyan keresték fel és győzték meg őket arról, hogy segítsék a projektet?
Dr. Gschwindt András: Miután világossá vált, hogy állami támogatásra nem számíthatunk, megvettem a megfelelő folyóiratot, amelyben ott volt az a bizonyos száz leggazdagabb ember. Tizenötnek írtam levelet, de mindössze egy-két elutasító választ kaptam vissza. Ez volt a naivitás csúcsa. Ezután felkutattam a volt diákjaimat. Megkerestem őket azzal, hogy itt van ez a nagyszabású műegyetemi terv, és mivel ők is itt végeztek, győzzék hát meg a főnökeiket arról, hogy támogassák az ötletet.
Először azonban semmit sem tudtunk letenni az asztalra. Azt mondtuk, egyelőre hitünk van. Hitre azonban egy centet sem fizettek. Később, ahogy egyre nőtt irányunkba a bizalom, már nem is pénzt, hanem termék- és természetbeli támogatásokat kértünk. Végül kisebb és nagyobb cégek, valamit magánszemélyek is mellénk álltak. Alkatrészeket adtak, tesztkörnyezetet biztosítottak a számunkra, vagy éppen fejlesztőpaneleket és programozókat bocsátottak a segítségünkre. Adományozóink számára egész biztosan felemelő érzés most, amikor valóban szól a Masat-1, hogy az ő adóvevőjükkel vagy éppen antennarendszerükkel jön létre a kommunikáció. A fiúk tehát nem csak azt tanulták meg, hogyan kell műholdat építeni, hanem azt is, hogyan lehet mindennek a hátterét biztosítani.
Hogyan született meg Masat-1?
Dudás Levente: A BME Űrkutató Csoport tagjai műholdra, űr- és Mars-szondára bizonyos részegységeket már készítettek korábban, de tejesen önálló űreszközt még nem. Masat-1 teljesen saját fejlesztés. Léteznek úgynevezett cubesat webshopok, ahonnan, ha megfelelő anyagi háttérrel rendelkezünk, akkor az interneten barangolva össze tudunk kattintgatni magunknak egy kisműholdat. Viszont ezek a gyakorlatban nem működnek. Mi nem vállaltuk ezt a rizikót. Megkockáztattuk, hogy van bennünk annyi tudás, merészség és kihívásra való hajlandóság, hogy magunk tervezzük meg az összes rendszert. Nyilván iparra gyártott alkatrészekből is építkeztünk, de a tervezést és a kivitelezést mi vittük véghez.
Masat-1-ben minden benne van, ami egy műhold működéséhez szükséges; energiaellátás, központi számítógép, kommunikáció, akkumulátor, fedélzeti adatgyűjtő és mágneses stabilizáló rendszer. Természetesen mi sem úgy születtünk, hogy tudtuk, hogyan lehet műholdat építeni. A nulláról, önképzéssel tanultuk meg, hogyan kell ilyen rendszert alkotni. A tudásunk bázisa az internet volt. Ha pedig valami nem volt világos, akkor az Űrkutató Csoport tagjai szívesen válaszoltak felmerülő kérdéseinkre.
Mik a Masat-1 megalkotásának céljai?
Dudás Levente: Elsősorban az, hogy Magyarországnak legyen egy saját műholdja és az működjön is. Valamint az, hogy ezt a fajta űreszközfejlesztést bevigyük az oktatásba, vagyis űrtechnológiához konyító mérnököket képezzünk és nekik legyenek gyakorlati tapasztalataik.
Dr. Gschwindt András: Azt szerettük volna bebizonyítani, hogy a Műegyetem képes arra, hogy olyan mérnökállományt tanítson be, akikre támaszkodva be lehet kapcsolódni egy nagyobb európai közösségbe, az Európai Űrügynökségbe. Ezzel olyan munkalehetőséget biztosíthatnánk a legjobb mérnökeinknek, melyeket itthon nem tudunk megadni.
Dudás Levente: Fontos demonstrálnunk azt is, hogy hazánkban nem csak a technológia, de a tudás is megvan egy műhold megalkotásához. Célunk továbbá az úgynevezett félaktív mágneses stabilizáló rendszer működőképességének igazolása is. Ez azt jelenti, hogy a műhold környékén létre tudunk hozni egy bármilyen irányú és majdnem bármilyen nagyságú elektromágneses teret. Ez a Föld mágneses terébe kapaszkodva és azzal kölcsönhatásban képes befolyásolni a műhold mozgásállapotát, miközben az a pályáján kering.
Meddig lesz a Masat-1 odafent?
Dudás Levente: Ez egy nagyon jó kérdés, erre ugyanis a pályaadatok bizonytalansága miatt egyelőre még mi sem ismerjük a választ. Azt tudjuk, hogy a Masat-1 ellipszis alakú pályán mozog (a Földhöz közel 300, a Földtől távol 1450 kilométer távolságban), és a pálya keringési síkja az egyenlítő keringési síkjával 71 fokos szöget zár be. Ebből a pályamagasságból adódóan a jósolható élettartam tíz évnél kevesebb. De ameddig még bizonytalanok az adatok és nem stabil a pálya, nem bocsátkozhatunk jóslásokba.
Mi lesz a műholddal, ha úgymond „lejár az ideje”?
Dudás Levente: Nem fogjuk tudni lehozni onnan. Egyre jobban körpályává fog alakulni ez a már említett elliptikus pálya, vagyis egy idő után be fog majd kanyarodni az ionoszférába és ott elég. Egyszerűen bezuhan majd a légkörbe és ionokká szakad, így nem jön vissza belőle semmi.
Februári számunkban, még a fellövés előtt, nagy vonalakban bemutattuk a Masat-1-et. Márciusban a kezdeteken, a fejlesztőcsapatot összetartó lelkesedésen és támogatószerzésen keresztül eljutottunk a 10x10x10 centiméteres műhold valódi céljaihoz, valamint tervezett életútjának elméleti végkimeneteléhez. A következő hónapban beszámolunk arról, hogyan jutott el a magyar pikoszatelit a BME-ről az őt hordozó rakétához, és hogyan zajlott a pályára állítása. Hogy milyen is egy Magyarország feletti áthaladás és hogy mit mond nekünk tulajdonképpen a műhold, áprilisban kiderül. Addig is a cubesat.bme.hu oldalon követhetjük figyelemmel Masat-1 útját, a GT Times borítójának segítségével pedig elkészíthetjük saját műholdunkat.
